Elillanás

Elillanás

Fényként érkeztem e földre,

mint a szél repültem előre

az időben, a téli erdőben,

mindent egyszerre láttam,

csak száguldottam

határtalan, s céltalan,

míg meg nem untam.

Akkor megnyugodtam,

tavasz voltam,

fehér illatos virágokat hoztam,

és csak mosolyogtam. 

Vörös bundájú rókát láttam,

belebújtam,

és a csendben az úton

ültem és figyeltem,

a bajszom rezegtettem.

Oly szép volt az erdő,

a levegő szikrázóan remegő,

pillangót kergető.

Enyém lett a szél,

nekem mesél, nekem ígér,

és enyém a tél és az éj,

róka lelkem soha nem fél.

Voltam a sötét mélyben

és fent a tiszta kék égen,

követtem a Napkorongot,

nagyon vártam a holnapot,

kergettem a pillanatot.

Már újra csak fény vagyok,

aki életet kapott,

és már mindent látok,

és mindent tudok.

Mint a könnyű szél

újra szabad vagyok

és elillanok.

2025 január 14.

Copyright Ⓒ 2024 - Minden jog fenntartva -  Péter Emőke ( Kék Virág)