A történeteink az izmainkba vannak kódolva.

Egyik nőismerősöm már régebb óta küzdött kisebb nagyobb derékfájással, amit tornával és masszázzsal szokott karbantartani.  Sajnos bizonyos stressz hatására mindig visszatértek a panaszok. Beszélgetésünk során eszébe jutott, hogy hét évesen az apukája elmondta neki, hogy el fog válni az anyukájától és el is költözik otthonról, emiatt ritkábban fognak találkozni egymással. Akkor ott nagyon egyedül és szeretethiányosan érezte magát, sokat sírt. Most, hogy már felnőttként idézte fel a történetet, újra kisírta magát, és megértette a benne lezajlott folyamatokat.  Megkönnyebbültve így sikerült megbékélnie az akkori  helyzettel. Az elvesztett biztonságot olyannyira visszakapta, hogy délután, amikor már otthon volt, egyszer csak hallotta, hogy kattan a derekában valami, a befeszült izomgörcs oldódott ki és fizikálisan is a helyére került minden. Boldogan hívott fel, hogy képzeljem el….

Édesapa elvesztése

Amikor egy szerettünk eltávozik ebből a világból, sokszor nehéz az elfogadás, a gyászfolyamat sokáig tart, illetve lehetséges, hogy elakad egy ponton és folyton visszatérnek a fájó érzések. Egyik vendégem már évekkel ezelőtt elveszítette az apukáját, aki sajnos sokat is szenvedett. Ezt végig nézni megterhelő és sokáig fájó, mert az, hogy nem lehetett segíteni a szenvedésein, érzelmileg is romboló. 

Más jellegű gondok miatt keresett fel engem, de azonnal látszódott, hogy ezzel kell valamit kezdeni. 

Egy vezetett meditáció során eltávolodott a nehéz érzésektől, és az állandóan emlékezetében élő képek is eltűntek. Így ezek az emlékek már nem akadályozták abban, hogy tovább lépjen, hiszen az élet nem áll meg. 

Következő alkalommal már tudtunk foglalkozni az aktuális élethelyzetével és egyik ilyen találkozás során megjegyezte nekem, csak úgy " mellékesen", hogy már szinte bűntudata van, mert azóta nem volt kint a temetőben, pedig eddig hetente többször volt szüksége arra, hogy felkeresse az Édesapja sírját.

Férfimentés

Egy férfi keresett meg nemrég azzal, hogy nem szeretné elveszíteni a feleségét és a családját. Ez sajnos nagyon ritka, általában a nők akarják megmenteni a kapcsolatot, kevés sikerrel. Majd egyszer megírom miért, de most örvendezek a jó híreken.

Aranykalitka

Egyszer az édesapja azt mondta egy vendégemnek, ne haragudj, csak azt akartam, hogy megtudd, milyen nehéz az élet. Ez akkor hangzott el, amikor a nő már évek óta egy hosszú válási procedúrában élt, annak minden terhével. Hogyan jutott idáig, hogy egy bántalmazó kapcsolatba került, ami elsőre jónak ígérkezett, egy másik történet. De ezután a mondat után minden maradt a régiben, nem változott semmi, az élet továbbra is nehezen folyt tovább mert a segítség ezután is elmaradt, pedig megtehette volna az édesapja. De nem tette. Sokkal jobb volt neki továbbra is halakat dobálni amikor kedve volt, mint megalapozni a lánya függetlenségét és hozzásegíteni, hogy képes legyen önállóan megélni és végre azt tenni amiért jött. Így hát a királylány továbbra is ült az aranykalitkában az elefántcsontorony legfelső emeletén és az ablakból nézte, hogy mások szabadon élnek. Az ereje lassan elfogyott, kitörési kísérletei kudarcba fulladtak. Azután egy szép napon leugrott a toronyból és itt mindenki képzelje el a saját megoldását, vajon mit jelent ez.

Mindig van választásod, ha induláskor visszatartották a "hozományodat", egy idő után rájössz, hogy csapdába estél, a felébredés pedig nagyon fájdalmas és kényszerítő. Folytatod a mintát és beletörődsz a női sorsodba ami generációk óta determinált, vagy felállsz és kitörsz. Lehet egy élet kevés lesz hozzá és egy darabig csak az üresség marad és az érzés, hogy a múlt már nem létezik a jövő pedig nem látható. De megadod magadnak a lehetőséget arra, hogy elindulj az érzelmi és anyagi függetlenség rögös útján, megtaláld önmagad és a megfelelő időben rád találjon egy támogató férfi energia, aki mellett biztonságban megélheted azt, hogy Nő vagy.

Ez a történet sok kérdést vet fel és több lehetséges megoldása van. Nem minden rajtad múlik, de ami igen, azt meg kell tenni. A nő azóta már megbékélt az édesapjával és elfogadta, hogy ennyi szeretetet és támogatást tudott adni neki, mint elsőszülött leánygyermeknek. De saját magának eddig nem tudott megbocsátani, amiért még mindig küzd. Ha magadra ismersz az csak a véletlen műve lehet...